A szívizombetegség

Szerző: Dr. Kiss Zsuzsa, állatorvos

Dilatációs cardiomyopathia (DCM) során a szív felső és alsó kamrája megnagyobbodik, ennek következtében pedig elvékonyodik a szívizomzat. A szív teljesítménye nagyon lecsökken, és bár képes vért pumpálni a tüdőbe és máshová a testbe, jóval csekélyebb hatékonysággal teszi, mint egészségesen.
A folyamat következményeként folyadék-felhalmozódás alakul ki a hasüregben; súlyos esetekben a végtagok és a has alsó részének vizenyős beszűrődése hívja fel a betegségre a figyelmet. A DCM előfordulásának valószínűsége az életkorral növekszik: általában a négy és tíz év közötti kutyák esetében jelentkezik. Nagyon gyakori nagy testű fajták hím egyedeiben, közülük is elsősorban a dobermann, a boxer, a skót juhászkutya, az ír farkaskutya, a dán dog, a bernáthegyi, az afgán agár és a cocker spániel veszélyeztetett.

A DCM okai kutyáknál

A betegség kóroktana még nem tisztázott. Feltételezhetően a taurin-, illetve a karnitinhiány is hozzájárul a betegség kialakulásához bizonyos fajtáknál (a dobermann és a cocker spániel esetén). További bizonyítékok vannak rá, hogy egyes fajták genetikai hajlamot mutatnak a betegségre. A kan kutyák általában gyakrabban betegszenek meg, mint a nőstények.

Nagy testű kutyáknál, így a dobermannoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki szívizombetegség
Nagy testű kutyáknál, így a dobermannoknál nagyobb valószínűséggel alakul ki szívizombetegség

A DCM tünetei kutyáknál

A DCM fő tünetei közé tartozik az elesettség, az étvágytalanság, a szapora és nehezített légzés, a légszomj, a köhögés, a has felfúvódása. Dobermannokban gyakori a bal szívfél-elégtelenség következtében fellépő tudatvesztés, melyet a hirtelen kialakuló oxigénhiány okoz. Fizikális vizsgálat során szembetűnő a szapora és gyenge érverés, illetve a pulzusdeficit. A kutya légzése során tompa zörejt hallhatunk, melyet a folyadék jelenléte okoz a tüdőben.

A DCM diagnózisa kutyáknál

A szív alapos fizikális vizsgálatán kívül további vizsgálatokat végeznek a dilatációs cardiomyopathia megerősítésére és egyéb szívbetegségek kizárására. A röntgen felfedheti a szív balkamra- és pitvar-megnagyobbodását, valamint folyadék jelenlétét a tüdőben. Az EKG a pitvarfibrillációt és a kamrai tachycardiát (a szív gyors ütemét) mutatja ki. A végleges diagnózishoz szükséges a szívultrahang is, mely a szív méretét és a kamrai összehúzódás erejét vizsgálja: a megnagyobbodott bal kamrát és bal pitvart, valamint az alacsony összehúzódási képességet tárja fel.

A DCM kezelése kutyáknál

A kezelés nagymértékben a szív működésének javítására és a pangásos szívelégtelenség tüneteinek enyhítésére összpontosul. A gyógyszerek a szív összehúzódását fokozzák és a pulzus lassítását, illetve a szív terhelésének csökkentését segítik. A szív ritmuszavarának kezelésére úgynevezett antiaritmiás szereket ír fel az orvos, a folyadék-felhalmozódás a tüdőben pedig vízhajtókkal csökkenthető.

A DCM utókezelése kutyáknál

A beteg állatokat rendszeres ellenőrzésre kell vinni az állatorvoshoz. A klinikai vizsgálatok, a mellkasröntgen, a vérnyomásmérések, az EKG és a vér biokémiai vizsgálata egyaránt szükséges a kórjóslat megállapításához. A gazdinak fontos a kutya általános állapotát figyelemmel kísérnie, és figyelnie kell a jelekre, amilyen például a nehézlégzés, a köhögés, az ájulás, a letargia, illetve az eszméletvesztés.
A terápia és a lelkiismeretes ellátás ellenére a legtöbb DCM-es kutya rossz prognózisú. Az állatorvos meg tudja állapítani a betegség progressziójára alapozva a túlélési valószínűséget. Enyhébb esetekben néhány éves túlélés valószínűsíthető, a betegség súlyosabb formáinál azonban, amikor a tüdőödéma kialakult, legfeljebb néhány hónap a várható élettartam. A dobermannokat súlyosabban érinti ez a betegség: a diagnózist követően nem élnek hosszabb ideig hat hónapnál. Ilyen esetekben az állatorvos tanácsaira odafigyelve tegyük kedvencünk életét a lehető legkényelmesebbé.

Eredeti cikk itt elérhető: //www.hazipatika.com/hazikedvenc/……